~~ßella OLĐALA~~

Rémtörténetek 2. kör

Most remélem mégjobban megrémültök!!! HUUUUUUUUUUUUUUUUUU!

Álítólag igaz

 Egy iskola elvitte a diákjait egy táborba. Mindenki berendezkedett a szobákba. És a készülödéssel gyorsan elment az idö. Hamar beesteledett. Így mindenkinek el kellett mennie lefeküdni. Persze ezt senki sem tette meg. Mindenki beszélgetett, át járt egyik szobából a másikba. A 7-dik szobában szellemet idéztek. A lámpa mozogni kezdett jobbra-balra. Az egyik lány megszólal: -Ha itt vagy, ma éjjel világítson egy zöldkereszt a falon. Valóban megtörtént. Kiabálni kezdtek, de senki nem jött be a szobába. Nem tudtak elaludni. Végig a keresztet bámulták. Reggel szóltak az osztályfönöknek, hogy kiabálta. De azt mondta nem hallott semmit. pedig hajnali 2 óráig kint ült

Jobb ha hagynál békében nyugodni!

Egy házban él egy család akinek a gyermekük meghalt pár évvel ezelött ..... Egy házban él egy család akinek a gyermekük meghalt pár évvel ezelött . A szülei nem temettették el, hanem a szobájában hagyták a szobában semmit nem mozdítaka el a helyéröl. Kulcsra zárják az ajtót. Elteki egy év, aztán kettö, gondolták, ha majd a teste el kezd büdösödni elhamvasztják. De semmit sem éreztek. Kinyitották az ajtót, de a kisfú nem feküdt az ágyán ahogy meghalt. ( a szobában nem volt ablak) A szülök nagyon megijednek, hogy mi történhetett vele. Aznap este a fiú anyja elemnt fürdeni hirtelen megjelent a kisfia. Az anyja nagyon megörült, hogy mégsem halt meg. Majd a fiú odamnet az anyjához, és az anyját a vízbe folytotta. Majd a fiú eltünt. Az apa éppen a vacsorát fözte. Neki is megjelent a kisfiú. Az apja is nagyon megörült, hogy itt a kisfia. Majd a fiú odemnt hozzá, és a fejét a forró olajba nyomta. Másnap reggel mikor a szomszédok kihívták a rendörséget,a rendörök bemetek a házba a tükörrel szemben feküdt a két hulla. A tükörre pedig vérrel ez volt írva: MIÉRT NEM ENGEDTETEK ÁT A MÁSVILÁGRA, EZÉRT MOST MEGBÜHÖDTETEK!!!

Ezt a történet úgy próbáld elmondani, hogy a hely ahol éppen vagytok ott játszodjon történet is.

Segítségnek az aláhúzott szavakat kell átalakítani.

A történet 1706-ban kezdődött.Debrecen szélén volt egy utca.Mindenki jóba volt egymással -EDDIG!- Az egyik fiú egy születésnapi "bulit" rendezett.Meghívott mindenkit.A születésnaposnak volt egy feketehajú lánytestvére.A gyereknek 24:00-kor volt a szülinapja.Mindenki megjött.10,9,8,7,6,5-másodperc van hátra a szülinapig-4,3,2,1 Ekkor egy villám csapott le és hirtelen mindenhol sötét lett.De ahogy jött a sötétség el is múlt.Mindenki egy pillanatra megnyugodott.Amíg észre nem vették a szülinapost aki kényelmesen el volt helyeszkedve egy foltelba.Amikor az egyik gyerek odament,hogy mehnézze jól van-e látta a nyakánál,hogy oda volt varva a fejéhez.Megfogta a kezét, hogy él-e.De a keze pamutból volt és ott is varás volt.Nem volt más csak egy PLÜSSFIGURA.Kicserélték őt egy plüssfigurára!!!!!.Az illyedség nagyobb volt a félelemnél mert annyira nem szerették a szülinapost.Végül 1 hónap múlva egy gyerek rászánta magát,hogy tartson egy szülinapi bulit.Mindenkit meghívott.A fekete hajú lányt is.Mondanom sem kell neki is éjfélkor van az évfolrdulója.10,9,8,7,6,5,4,3,2,1 ekkor egy villám hasított az égbe de koránt sem volt olyan nagy mint az előző havi.Megint elsötétedett minden de annyira nem volt sötét.Látni lehett alakok mozdulását.Amikor világos lett látták a szülinapos torkában egy kést tövig belenyomva.A vércseppek egy emberhez vezettek.A fekete hajú lányhoz.A keze is tisza vér volt.Azonnal bedopták az egyik kútba.Mindenki megnyugodott.
1 hónap múlva megint egy bulit tartottak.Ám amikor mindenki megjött.Rothadás szag jött valahonnan.Kinéztek az ablakon.A kútba amibe beledobták a feketehajú lányt felnyílt a tataje és kijött belőle a lány.
Másnapra porig lett rombolva az utca...

100 év múlva itt egy ugyan olyan utca épült csak persze kicsit mondernebb volt.Az ottani gyerekek amint játszottak találtak egy merhacsontot.Nem nagyon érdekelte őket.Másnapra az utca porig lett rombolva.100 év múlva ( 1906-ban ) ugyanez megtörtént.2001-ben megtalálták a fekete hajú lány végrandeletét:

Az embereknek akiket megöltem  a csontját marhacsonttá alakítottam és szétszorttam a világban.

Ezért ha marhacsontot találsz az utcátban... RETTEGJ!!!!!!!!!  

Rózsás Lány

Sétált a néni a piacon. Látott egy lányt. Sötét haja volt, sápadt
arca. Szakadt ruhái. A néninek vörös rózsát kínált. A néni nm kért. A
lány szitkozódott. Még meg látja, meg bánja ezt... A néni éjfékor
csendben ült a kandalló elött. Itta a kávéját, ölében ült a cicája.
Zörögtek az hálószoba ablakon. A cicus elrohant a hálószobába. A néni
10 perc mulva kiment a konyhába. Felkapcsolta a lámpát. Vérrel ez volt
irva a falra: ÉN MEGNÉZNÉM A HÁLÓSZOBÁT. A néni rettegett, de bement. A
cica a földön...vér vette körül...és egy vörös rózsa mellette... A néni
megijedt. Kirohant a szobából. Menekült az ajtóhoz. Futot, futott,
ahogy csak tudott. Egy alak ált a rózsabokroknál. A rózsás lány...A
bokrok messze votak, de a néni futott. A vilamosnál állt. Rózsás plakát
volt a falon... alatta egy piaci rózsaárus kislány... A plakát vagy 100
méterre volt. A néni elfutott a parkba. AZ jó messze volt mint ahol
lakott. Leólt egy padra. A pad mögött vörös rózsák voltak. De nem
látta. Egy alak közeledett. A kislány. A néni futott volna. De nem
bírt. Valami szorította. Rózsák... Vörös rózsák... a lány mellé ért.
letépett egy rózsát. megszagolta... majd egy kést vett elő. a néni
torkához nyomta... majd elvágta a torkát. A néni torkából ömlött a vér.
A rózsák visszahúzodtak. A halott néni elborult a padon. A lány mellé
tette a rózsát, és azt mondta: Én mondtam hogy megbánod...Venned
kelett volna tőlem rózsát...

Jenna imádja a bulikat!!

Pont ma közölte vele az anyja hogy sürgős konferenciára kell mennie,és csak másnap érnek haza,és az apja is elkíséri!

-de kislányom NINCS buli! Rendben?

-Oké! Mit is gondoltál?

Miután elmentek a szülők, Jenna bulit rendezett

Meghívott 10 embert :Jasont,Parkert,Maryt,Elenát,Vickyt,Georget,Davidet,Robit,Suet,és Katet

még rendelt pizzát ,puncsot megcsinálta a díszletet,már meg is érkeztek a vendégek!

El is kezdődött a buli,(mindenki atom részeg volt kivéve Jennát és Sue-t

amint
buliznak elmesélnek néhány rémtörténetet és mindenki megijed tőle!de
amint jenna kimondta az utolsó szót a történetből ,lekapcsolódott
minden!!a srácok nagyon megijedtek!Ordítottak!A padlásról is hangok
jöttek!Elena és Jason felmentek megnézni,de nem tértek vissza
SOHA!ezekután felment mindenki a padlásra kivéve persze jennát ,és ott
maradt vele George is!--egyszóval csak ők maradtak!de miután eltelt 40
perc felmentek, és ott volt mindenki csonka teteme...kivágva a szemük
kilenc ujjal!!

Ekkor előtte van egy levél amiben szemgolyók és ujjak vannak!--és az van ráírva nézz hátra!George már halott volt!!

És a csaj előre fordult és beledöftek egy kést!

REGGEL JENNA FELKELT!

Ó dejó Istenem csak álomdtam!

Ekkor az anyja közli vele hogy el kell utazniuk egy konferenciára az apjával!!! :O

  A könyvkötő



Volt egyszer egy könyvkötő. Nagyon szorgalmas volt, jól végezte a dolgát. Egy nap beállított hozzá egy magas, szőke, ballonkabátos férfi, akinek egy rubintgyűrű volt a kezén. Elmondta, a könyvkötőnek, hogy neki vidéken van egy nyaralója és abban egy hatalmas könyvtárszobája. Oda el kéne mennie és be kell kötnie az összes könyvet. A könyvkötő szabadkozott, hogy neki túl nehéz lenne ez a feladat, de végülis elvállalta. Bement a házba. A ballonkabátos férfi magára hagyta. A könyvkötő elindult a könyvtárhoz. A könyvtár, fenn volt az emeleten. Amint felért az emeletre, egy hosszú, tükrökkel végigrakott folyosóhoz ért. A folyosó végén volt a könyvtár. Elment oda, nekikezdett a munkának. Szépen haladt, már első nap kész volt a könyvtár felével. Úgy érezte, hogy most már nagyon elfáradt, ezért elindult nyugvóhelyet keresni. Lement a földszintre. Belépett egy fekete szobába. A szobában volt egy ágy, de az ágynemű a padlóhoz volt szögezve, ezért inkább tovább ment a következő szobába. A következő szoba kék volt. Volt benne egy tükör és egy fotel. A fotel az ajtó elött volt pár méterrel. A tükör, pedig a fotellel szemben. A férfi leült a fotelbe, elmélázva nézte a saját tükörképét. A tükörben észrevette, hogy az ajtó kinyílt. Megfordult, de az ajtó be volt zárva. Amikor visszafordult a tükörhöz, a tükörben megint kinyílt az ajtó. Megfordult, de a valóságban zárva volt. Aztán az ajtó mögül kinyúlt egy zöld kéz és elragadta a szobában lévő kanárit. Az ajtó mögül hangos csámcsogás szűrődött ki, aztán véres tollak jelentek meg. A férfi odanézett a kanárira, de az még mindig ott volt a szobában, sértetlenül. A tükörképe viszont eltűnt. Aztán megint kinyúlt a zöld kéz, és elragadta a macskát. Megint hangos csámcsogás volt, és véres szőrcsomók gurultak ki az ajtó mögül. A könyvkötő oldalra nézett, de a macska még mindig ott volt a szobában. Aztán egyszer csak kicsapódott a tükörben az ajtó és egy iszonyatosan ronda szörny lépett ki rajta. A férfi felé vette az irányt. A férfi nagyon megijedt, nem akarta, hogy eltűnjön a tükörképe. Leszaladt a konyhába, talált egy nagy botot, visszament a kék szobába és összetörte a tükröt. Rájött, hogy hiba volt. A szörny most már ki tud jönni bármelyik tükrön, és most már nem csak a tükörképeket ragadja el. Felszaladt a tükrös folyosóhoz és elkezdte betörni a tükröket. Nem volt elég gyors, mert az utolsó tükrön, kijött a szörny. A férfi elkezdett rohanni. és amikor leért a földszintre megjelent előtte a szörny. A férfi ijedtében agyonverte. Aztán hallja, hogy rendőrök jöttek. Szó nélkül feladta magát. Megértette, mi történt. Előtte a ballonkabátos férfi feküdt, teljesen összeverve. A könyvkötőt bevitték a rendőrségre, és ki akarták végezni, de adtak neki egy lehetőséget, hogy kívánhasson. A férfi azt kívánta, hogy hagyják egyedül egy szobában 10 percre egy tükörrel. Magára hagyták. Amikor a rendőrök visszajöttek, csak egy összetört tükröt és véres húscafatokat találtak...

Ezt most nem én mesélem, hanem egy lány, akivel valójában megtörtént ez a szörnyüség.

Valahogy úgy volt, hogy egy lány és a
huga otthon maradtak ketten, mert a szülei elmentek valahova.
Megbeszélték a testvérek, hogy este (amikor nem látnak semmit) leülnek
egymással szembe a földre és azt mondják egyszerre: "Ha van itt valaki
rajtunk kívül, jelezze." A nagyobbik lány egy szekrény elött ült, amin
plüssállatkák voltak. Amikor kimondták egyszerre azt, amit mondtak,
akkor a polcról leesett egy plüssállat a lány fejére. Mindketten nagyon
megijedtek és kimentek az előszobába. Ott pedig ugyanannak a lánynak,
egy cipő esett a fejére. Mégjobban megijedtek és az ágyba bújtak el
mindketten, mert pont nem volt más lehetőségük.

Hát ennyi. Volt egy másik is, de arra
már annyira nem emlékszem, de azért megpróbálom elmondani. (Megint
ugyanazzal a lánnyal történt meg és igaz).

Szóval... Egyik este, hárman maradtak
otthon. Az anyuka, a hugica és a nővérke. A két lány apja nem volt
otthon. (Nem emlékszem már, hogy hol volt, de szerintem azt nem is
mondta a lány.) Az előszobában olyan lámpa volt, hogy ha valaki
odamegy, akkor érzékeli és felkapcsol. Egyszer felkapcsolt, hát megjött
az apuka. Mondták a lányok, meg az anyukájuk is, hogy ne ijessze meg
őket máskor így. De semmi válasz.. Akkor jöttek rá, hogy mégsem az
apuka volt. Magától kapcsolt fel, ami eddig nem volt ilyen. Lekapcsolt
a villany utána. Az anyuka odament és átgurított egy lapdát az
előszobán, de a villany nem gyulladt ki.

A többire nem emlékszem. Lehet hogy még valami olyasmit írt a lány, hogy:

Azóta az ajtó is kinyílik, ha nem zárjuk be rendesen.

Egy
18 éves lány lakott a nagymamájával egy örek kertesházban.Este volt a
lány elment bulizni a barátaival.De a nagyanyja azt mondta neki: - Ne
menny el gyermekem.Látomásom van! azt gondolta a lány: Istenem már
megint ezek a kibaszott látomások.A nagymama megint megszólalt: Ne
menny el itthonról.Szörnyű dolog fog veled történni.

Mondta a lány
halkan: Menny már magaddal!.Erre az öregnő megint megszólal : jólvan
menny.De ha látsz egy hatalmas fehér kutyát piros szemekkel az út
szélén, akkor siess haza.Jajj hadjál már!-mondta a lány és ment
bulizni.Egyszercsak meglátott egy hatalmasfehér kutyát piros szemekkel
az út szélén

.A lány nagyon megijedt, és azt mondta a barátanak.:
Szerintem mennyünk haza és nézzünk egy filmet.Ne mennyünk bulizni.Azt
mondták a barátai: Istenem halgatsz arra a vén trottyra? Dehogy megyünk
. Menny haza egyedül.Így is lett. A lány haza ment.Bement a házba ,
halkan hogy a nagyanyját fel ne keltse.! De tévedett a nagyanyja nem is
aludt, hanem ott állt az ajtója előtt, de ezt a lány nem látta.A
nagymama sírt.Reggel odament a lány ágyához, és felébresztette.

Azt
mondta neki:: Gyermekem a barátaidat , tegnap este brutálisan
meggyilkolták, majd a vízbe dobták.Délután nézték a híradót, hát mi
volt benne? !:: Egy fiatal csapatot az éj közepette egy körözött
gyilkos brutálisan meggyilkolta , majd mindet avízbe dobta.A redőrség
ma talált rájuk!!

1976. január 14-én George és Kathy Lutz három
gyermekükkel rémülten menekültek New York állam Amityville városa Ocean
Avenue 112. sz. alatti új házukból. A család azt panaszolta, hogy
valamilyen ördögi lény - melyet röviden „horrornak" neveztek -
ismételten terrorizálta őket.

Ez a család 1975. december 18-án - tehát voltaképpen csak 27 napja -
költözött be a zegzugos építésű, holland kolóniál stílusú házába.
Felmerül a kérdés, hogy mi történt velük ott-tartózkodásuk négy
hetében. Ugyan micsoda névtelen és váratlan erő űzte ki a családot
otthonából?



Röviddel azután, hogy a Lutz család elmenekült a házból, Jay Anson a
tapasztalataikat megírta Amityville-i horror című könyvében. A
házastársakkal és három gyermekükkel folytatott beszélgetések alapján a
könyvnek olyan alcímet adott, hogy az „egy kísértetjárta ház igaz
története". A könyv bestsellerré vált és a későbbiekben filmet is
készítettek belőle. Kérdés, hogy a történetben mi az igazság. Valóban
valami ördögi erő csapott le a Lutz családra, és okozta esetleg a DeFeo
család szörnyű halálát is, akiket ugyanabban a házban 1974-ben
gyilkoltak meg?


Körülbelül egy évvel azelőtt, hogy a Lutz család beköltözött volna,
rettenetes bűntény történt a házban. 1974. november 13-án a DeFeo
család hat tagját - az apát, az anyát, két leánygyermeket és két
fiúgyermeket - alvás közben agyonlőtték. A harmadik fiú, a 24 éves
Ronald azt állította, hogy egy csavargó hatolt be a házba és ölte meg a
családját. A rendőrség nem hitte el a történetet, és az életben maradt
fiút vádolta a gyilkosság elkövetésével. Ronald bolondnak tettette
magát, de hiába, bűnösnek találták, és hatszoros életfogytiglani
börtönre ítélték.



A ház ezután üresen állt egy évig, míg a Lutz család be nem költözött.
De alighogy beköltöztek, állításuk szerint furcsa és döbbenetes
események vették kezdetüket. Mindenekelőtt valami szörnyű bűz kezdett
terjengeni, majd fekete színű iszap lepte el az egész fürdőszobát: a
csempéket, a kádat, a mosdókagylót! A ház asszonya mindent megpróbált,
ám a szörnyű büdös iszapot nem tudta eltávolítani. Később ezernyi légy
repült be a második emeleti hálószobába, a ház homlokzati ajtaja pedig
egyszerűen kiszakadt a sarokvasakból.



Maguk a Lutz család tagjai is fizikai elváltozásokat tapasztaltak
magukon. Az apa azt panaszolta, hogy folyton fázik, ezért állandóan
hatalmas tüzet rakott a nappali szoba kandallójában. Rosszul érezte
magát, deprimált és ingerült lett. Nem borotválkozott, nem cserélt
fehérneműt, még akkor sem, ha a hivatalba ment. Úgy érezte, mintha
valami megszállta volna a személyiségét - mint később mondotta -, de
nem tudta, mi lehet az, és azt sem, hogyan lehetne ezt elkergetni.
Az anya testén fájdalmas, csúnya vörös foltok jelentek meg. George, az
apa elmondta, hogy két alkalommal, mikor az ágyban feküdtek, s ő
felébredt, és azt látta, hogy felesége, Kathy az ágy fölött a levegőben
lebeg. Elmondása szerint az asszony egyszer a szeme láttára ronda vén
szipirtyóvá változott, majd hirtelen ismét felöltötte normál külsejét.


A család azt is elpanaszolta, hogy izzó vörös szempárok lebegnek
közvetlenül a második emeleti hálószoba ablaküvegén. Mikor az asszony
egy karosszéket húzott az ablakhoz, hirtelen malacvisítást hallott.
Az ördögi erő hamarosan túlterjedt a házukon. Elkezdte terrorizálni a
papot, akit azért hívtak a házba, hogy szentelje fel azt beköltözésük
előtt. Jay Anson könyvében elmondja, hogy ezt a papot valami különleges
betegség támadta meg, és a plébániát, ahol lakott, olyan rettenetes bűz
árasztotta el, hogy az összes többi pap és káplán kénytelen volt az
utcára menekülni.


George Lutz úgy érezte, hogy valami ördögi lény bírhatta rá Ronald
DeFeót, hogy meggyilkolja saját családját, és ez a gonosz lény most
igyekszik őt is a hatalmába keríteni. A helyzet akkor vált
elviselhetetlenné, mikor egy óriási fehér csuklyás alak látogatta meg a
családot, aki később szarvas démonként jelent meg torz ábrázattal. így
a Lutz családnak számos hátborzongató eseményt és a szörnyű lény több
gonosz próbálkozását kellett elviselnie.
Amennyiben a Lutz család története, ahogy a könyvben le van írva, igaz
lenne, a lélekbúvárok kétségtelenül a kísértetjárás különleges
bizonyítékát látnák az esetben. A paranormális jelenségek szakértői
vizsgálatot kezdtek az amityville-i horror ügyében. Amit kiderítettek,
az távolról sem volt olyan szörnyű, mint a megdöbbentő történet, amit a
könyv és a belőle készített film beszélt el.

Szép álmokat kívánok mindenkinek xD


EGY SRÁC NAPLÓJÁBÓL ...


Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes.

El kezdtem olvasni, eleinte nagyon érdekes és humoros volt, egészen addig még el nem érkeztem a szeptember 7.-ei beíráshoz. Először nem nagyon hittem el amit olvastam, gondoltam kamu az egész. De aztán rájöttem, hogy minden igaz. Mondhatnánk azt is hogy megvilágosultam. Hallani kezdtem a hangokat. Azokat a *** hangokat. Vagy nevezzük őket zajoknak. Végül is lényegtelen minek nevezzük őket, a lényeg hogy léteznek. Olvasd el a naplót és rájössz!

Szeptember 7.

Na üdv!
Én vagyok az megint, hál' Istennek ismét eltelt egy nap. No de mi is történt a mai napon, hát ez itt az izgalmas.
Suliba nem történt semmi komoly. Oké kaptam egy karót, de ***, majd ki lesz javítva, nem is érdekel. Érdekesebb ennél az ami a buszon történt. Persze megint a szokásos busszal jöttem, mert reméltem az a csaj ott lesz. Nem volt ott. Hű de kár! Olyan csaj a világon nincs több, a teste valami csodás, olyan popsim lenne, mint neki, esküszöm egész nap a kezemen ülnék. Ott lett volna biztos megszólítom, de nem volt ott. Kár. Szerintem most végre beszéltem volna vele, bár esélytelen vagyok mint a Maccabi Tel-aviv a BL-ben, de fene tudja egy próbát azért megér a dolog. Na de majd kiderül hogy mit lépek.

Hát sajna a csaj ugye nem volt ott, de nagyon érdekes volt az utazás. Őszintén szólva féltem.
Az egész ott kezdődött, hogy végre valahára kijöttem a suliból, azt indultam a buszváróba. Igen, igen, a busz késett! Mikor nem? Kábé 10 perces volt a késés. Láttam hogy már fordul be a megállóba, valamiért, *** tudja miért ránéztem a rendszám táblára. 666. Ezek voltak a számok. Eszembe is jutott hogy van egy jó kis zenész arc akinek ez a neve. Meg minek is. Ja persze az ördögnek. Csalódnom kellett, mert a sofőr bácsinak nem volt ***, gondolom nem is Lucifernek hívták. Elkezdtem keresni a bérletem, de hát ugye az ember felejt. Otthon hagytam. Szerencsére a pénztárca nálam volt. Kértem egy jegyet. 66 forint volt. Elindultam hogy keresek valami ülőhelyet. Csak egy volt. Hihetetlen hogy tele volt a busz. Ezen a járaton rohadt ritka a nagy tömeg. A reggeli buszon szoktak sokan lenni. Mondjuk a 6-os buszon.

Odamentem az egyetlen üres helyhez. Az ablak felől valami eszméletlen érdekes arc ült. Nem tudom hogy nő volt-e vagy férfi, szerintem a kettő közötti átmenet. Hosszú kezei voltak. Úgy néztek ki mintha csápok lettek volna. A polip jutott róla eszembe. Szerintem volt vagy 2 méter magas, szóval a lábai is elég hosszúak voltak. 4 karú polip. Bámult ki az ablakon, és érdekes hangot adott ki. Mintha cuppogott volna. Jól el volt.
- Szabad a hely? - kérdeztem tőle.

Felém fordult. Azt hittem felordítok. Mint egy mutáns szörny, izé polip úgy nézett ki. Az arca szinte csaknem teljesen fehér volt. Zombi, ez csak is egy *** zombi lehet, erre gondoltam. A szeme körül lila folt. Mintha kapott volna egy jó kis ütést a szeme alá, vagy erősen kifestette volna. Arra gondoltam hogy valami indián féle lehet a tag, de aztán rájöttem mindenre. Lila, fehér. Újpest drukker. Tuti. Amire ezt a gondolat menetet befejeztem szó nélkül vissza fordult az ablak felé, és újra cuppogni kezdett.
A *** anyád, gondoltam, hozzád szólok, lila majom. Megköszörültem a torkomat.
- Elnézést szabad a hely?
Na most meg aztán le se ***. Nem csak Újpest drukker, még süket is. Rossz lehet neki, főleg mert cuppog is. Elmebeteg. Gondoltam teszek még egy próbát, mert rohadtul nem volt kedvem ácsorogni.
- Hahó! Szabad a hely?

A többi utas elég furcsán nézett rám. De hát kapják be és törődjenek a saját dolgaikkal, gondoltam.
És megtört a jég. Rám nézett azzal a mutáns polip tekintettel, és hozzám szólt:
- Neked foglaltam! - mondta majd ismét befordult és cuppogni kezdett.
A mindenit, de rendes polip vagy te. Majd feltűnt valami. Rohadtul érdekes hangja volt. Ha nem látom, csak a hangját hallom, esküszöm elküldeném egy óvodába, olyan volt a hangja mint egy kis csoportosnak. Bár azt még mindig nem tudom, hogy ez fiús vagy lányos hang. Ez is a kettő közt volt. A csiga jutott eszembe, az is hímnős, pont mint ez, mert hogy ez is ilyen féle, afelől nem kételkedtem.
Bár nem érdekelt a dolog, mivel fáradt voltam és leakartam ülni, minden áron. A tesi óra mocskos módon kifárasztott. Mikor leültem véletlen meglöktem a polipot.
- Bocs!

Ült, bámult ki az ablakon és cuppogott. Reméltem legalább a cuppogást abba hagyja, de nagyon gyorsan, mert untam. Fáradt voltam és pont a hülye cuppogás hiányzott.
Majd még jobban meglepődtem. Felemelte a kezét, és az ablakot kezdte el kapargatni, na és persze közben cuppogott. *** meg, gondoltam. Ez a *** mindig kitalál valamit, hogy szórakoztasson. A rohadt életbe.
Biztos tetszett neki a móka, mert sokáig csinálta, majd hirtelen abbahagyta és rám nézett. Ha lehet most még ijesztőbb volt az arca mint az előbb. A lila folt viszont eltűnt az arcáról! Azt hittem kiesek a székből! Hogy a picsába csinálhatta? Nem foci szurkoló ez, hanem varázsló! Még le sem törölhette az arcát, mivel az biztos, hogy az arcához nem nyúlt, az feltűnt volna.
Csodálkozásomban véletlen megszólaltam:
- Jó trükk.

Halkan mondtam, biztos voltam benne hogy semmit nem hallott. Felé fordultam és engem nézett. Elfordultam, de továbbra is nézett. Na meg persze cuppogott. Szája úgy mozgott mint a halaké, ez eddig fel se tűnt. Minek nézel ***? Nem tudtam. Csak nézett egy darabig majd megszólalt a kis óvodás polip hangon.
- A végállomásra tartasz?
Na hogy ez miért érdekelte azt még mindig nem tudom. Azért válaszoltam.
- Nem.
Nem valami bő válasz, de nincs olyan ember, aki szívesen társalogna egy polippal. Reméltem végre elfordul, és nem nézz tovább. Nagyon zavart, egyre jobban. De nem tette, ismét megszólalt.
- Mindenki oda tart! Te is!

Megborzongtam. Teljesen más hangon szólt, mint ez előtt. Nyoma sem volt a kis óvodás polip hangnak. Egy az egyben más hang volt. Mintha egy túlvilági hang lett volna. Persze ilyen csak a mesében van, inkább valami hangutánzó féle arc lehetett. Mint a Bagi vagy a Nacsa.
Miután eltűnődtem ezen újabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Konkrétan az, hogy mit is akart mondani ezzel a bölcsességgel. „Mindenki oda tart!" Mindenki a végállomásra tart. Én is. Biztos valami ókori bölcs okos mondása volt ez, de tévedett, nem megyek a végállomásig.

Ránéztem. Ismét az ablak felé fordult és cuppogott. Csinálja, ha élvezi. Inkább megnéztem mennyi az idő. Huh még 5 perc hazáig, reméltem addig nem lesz részem valami újabb voodoo varázslatban. Megint tévedtem. Mikor újra felnéztem, már megint engem nézett. Újabb borzongás vette kezdetét. A szeme sárga volt. Őszintén szólva, előtte nem néztem milyen színű volt a szeme, de kétlem hogy sárga. Talán mintha barna színű lett volna. Vagy nem? A fene tudja.
A további 5 percben szinte levegőt se mertem venni. Életemben nem vártam még semmit, így mint hogy leszálljak a buszról. Szörnyen lassan telt el az 5 perc. Mintha 5 óra lett volna.
Aztán végre láttam, hogy mindjárt otthon vagyok. Elindultam hogy jelezzek. Ahogy felkeltem és az ajtóhoz mentem végig engem nézet, csak úgy mint az 5 perc alatt. A busz végre megállt, azt hittem ez a pillanat soha sem jön el az életemben. Az ajtó kinyílt, és villám gyorsan leszálltam. Fellélegeztem, de csak egy pillanatra. Újra magamon éreztem a szemeit. Az ablakon keresztül benéztem az ablakon arra a helyre ahol nem rég én is különös utastársam ültünk. Nem volt ott! Szívverésem felgyorsult, és gyorsabban vettem a levegőt is. De hát persze! Hisz nem az ajtó felőli oldalon ültünk. A másik oldalon. A busz még időzött, így volt időm átmenni az úton és megnézni az ablakot ahol tényleg ültünk. Ott sem volt senki. A szívem ismét majd kiugrott a helyéről. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, majd zihálni kezdtem. Ez leszállt. De nem lehet ide valósi, ismerném. Vagy mégse? Mit akarhat itt. Hallottam, ahogy a busz ajtaja becsukódik. Majd a sofőr sebességbe tette a járművet és elhajtott.

A polip ott állt! Ha lehet a szívem még gyorsabban kezdett verni. Egy véres kés volt a kezében. Nem hittem el amit láttam. Lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam, nem volt ott senki. Sehol egy polip kinézetű arc, sehol egy véres kés. Hát persze, hallucináltam! Én hülye, túlságosan fáradt vagyok, meg hát erre a polip is rátett egy lapáttal. Nem is szállt le. Aztán az futott át az agyamon, hogy az is lehet hogy az egész polip egy hallucináció volt. Ááá ez badarság, vetettem el magamban az újabb agyrémet. Ott volt az tuti. Nem szállt le, az oké, de ott volt. Beszéltem is vele, sajnos. Biztos ott volt a buszon, ezt szentül hiszem.
Ezek után elindultam haza. Ahogy sétáltam haza felé, érdekesnek találtam hogy rajtam kívül senki nem volt az utcában. Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen, régen az biztos. Már nem sok volt hátra a házunkig, amikor érdekes hangot hallottam. Cuppogást. Aztán valaki mintha ablaküveget kapargatott volna. Úgy hallatszott oldalról jön a hang. Arra fordultam, és az ablak mögött ott volt ő. A polip! Mr. Octopus! De hisz itt tudom ki lakik. Ez itt a 66-os számú ház, ki is lakik itt. Hát persze az öreg Pölösiék. Újra az ablakra néztem. Pölösiné állt ott és az ablakot mosta. Már megint hallucinálok.

Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben előkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbről hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a *** a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra.
Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltűnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre.

Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját főzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta.
Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része.
Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntő vb selejtező a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK!
Pá napló!

Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezéről hiányzott a mutató ujja. Egyszerűen eltűnt. A rendőrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felől. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet.

A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. „Megölt minket ez a *** gól." A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra.
Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam.

Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következő megállónál le is szálltam. Megvártam a következő buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám:
- Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a *** polip. A *** életbe, hát senki nem hallja?

Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem.
- Húzz a ***, te ***! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot!

A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam.
Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán ő a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem ő az, a polip, Mr. Octopus.

Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebből nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni előle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, ő nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy ő létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek.
Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: „Mindenki a végállomásra tart!"

Élt egyszer egy ember, aki kocsmát vezetett és volt egy Pit-bullja, aki a Rex névre hallgatott. A kocsmáros nagyon szerette a kutyáját, de sajnos nagyon idős volt. A kutya 2 héten belül elpusztult. A kutyát elvitte egy állatorvoshoz azzal a céllal, hogy vágja le a fejét. Az állatorvos levágta ugyan, de nem értette miért. A gazdája a levágott fejett elvitte, majd kitömette, és a kocsmája falára akasztotta. A kocsma mindig tele volt vendégekkel. De amikor a kutya fejét kirakta, azóta mindig egyre kevesebb ember járt oda. Majd mindig egyre kevsebb. Majd végül senki nem ment arrafelé. Ugyanis a kutya szellem mindig ott van a kocsma közelében, éjszakákon néha lehet hallani üvöltését, és ha egy ember megközelítette a kocsmát annak megjelent, majd 3 másodperc múlva eltünt. Aki tovább ment valamilyen módon szőrnyet halt.

Zongora

egy idős asszony nagyon tehetséges zongarázó volt de csak egy dalt tudott eljátszani egyszer valaki felbosszantotta és a halállos ányán megfogadta hogy aki eljátsz a dalt az ő zongoráján azt átok sujtja valamelyik nap egy fiatal lány betéved egy kiárusitásra és ott meglátta az zongorát és nekiállt játszani rajta de rászoltak és kitették a boltból.Este telefont kapott a lány és azt a zongora részletet hallotta lecsapta halotta történetről nagyon megijedt a telefont kikapcslta és hogy megnyugodjon bekepcsolta a magnót ott is halotta már csak egy részlet volt hátra a biztos halálig a láyn bezárkozott a szekénybe és elaludt reggel valaki csengetett de nem nyitott ajtót naygon félt és bekapcsolta a tv-t nem sejtette hogy ez akár végzetes is lehet kapcsolgatott és megakadt a szemeg sirni kezdett halotta azt a dallamot tudta h mindennek vége sirt de már nem menekült könny helyett  vér folyt a szeméből és csak sirt amig vége nem lett hirtaóelen összeesett és soha többet nem látták az utcán szaladgálni  a fiatal lányt.......

 A királynő

egy hatalmas kastély falai között évszázados átok ült egyes uralkodók hirtelen megfulladtak vagy összeestek de sosem érték meg a 20 éves kort.

egy fiatal lány volt az uralkodó, este vacsora után lefekvéshez készülödött, a cseléd megvettete neki az ágy és a lány hamar el is ment aludni aszobába nem volt semmi csak az ágy és festmények a lány füsszagott érzett de nem törödött vele.reggel amikor a lány nem ment le reggelizni a cseléd felment hogy megnézze mit csinál amikor belépett bűz sapta meg az orrát a bomló hus szaga a lány elégett és csak a koponyája, a lába és az eyik kézfeje maradt meg. abban a kastélyban azóta is kisért a halott lány szelleme és segitséget probál kérni de senki nem hallja

 JANNY

Egy este Jonny a beteg nagymamájánál aludt mert az anyja egy tragikus autóbalesetben meghalt és apja a temetésen volt a nagymama csalédje nagyon utálta a kisfiút és mindig szekálta.Amikor az apa telefonált hogy indul haza a  cseléd vette fel a telefont és azt hazudta a fiunak hogy az apja várja a temetőben.Jonny éjjel kiszökött és elindult a temető felé amikor oaért a bejárat mellett talált három sirt,benne három kinyitott koporsót az elsöben csak csontok voltak a másodikban a csontokon bőr is volt a harmadikban csontok,bőr és egy máj.Jonny tudta hogy a nagymamája beteg és hogy uj májra van szüksége az életbenmaradáshoz ezért eltette a májat és nekiállt megkeresni az apját,Fél órányi bolyongás után fáradtan hazaindult.Az apja már otthon aludt.Jonny egy üvegbe tette a májat és lefeküdt aludni.Suttogást hallott:                                           -Jonny add vissza a májam!itt vagyok a házatok előtt                                                 A fiu megijedt és magára huzta a takarót megint hallotta a suttogást:                           -Jonny add vissza a májam!!már itt  vagyok az ajtód előtt!                                          Nah mostmár Jonny nagyon megijedt ésteljesen összekuporodott és bebujt a takaró alá és nem mert megmozdulni.Megint suttogást hallott..                                                   -Jonny add vissza a májam!!Itt vagyok feletedd                                                         Jonnynak ennyi is elég volt elkezdett pityeregni de a hang perceken bellül abba marad és Jonny sem pityergett már.....soha többett.

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat