Ez a cikk a fangoria.hu-n jelent meg.

Hogy mi a közös Gévaudan-ban, Piros kában és Londonban? A farkas-ember szál. Ez az egyszerű szókapcsolat rengeteg „kedves, régi emlék" alig behegedt sebét szakíthatja fel újra olvasóinkban. Gon dolok ehelyütt a számtalan kitűnő vagy a legnagyobb jóindulattal is csupán alig nézhető farkasember-filmre. Ugyan a továbbiakban róluk is szó esik majd, előbb azonban kanyarodjunk vissza értekezésünk költői kérdésére, amelyre mindenki tudja a választ. Mi viszont inkább a miértre és mikéntre kutatjuk a feleletet. A farkasember-mítosz eredete, akárcsak a vámpírmítoszé, az évszázadok homályá-ba vész. A két mitikus lény kéz a kézben vándorol népszokásokon, hiedelmeken és filmeken keresztül napjainkig. Az olyan irodalmi kreatúrákkal ellentétben, mint Frankensteinék, Dr Jekyll és szellemi-lelki partnere, Mr Hyde, vagy az időtálló Múmia, a vámpírok kistestvéreként emlegetett far kasember nem a XIX. században kitalált rémmesék, vagy a felvevőgépek által életre hívott, frusztrált bosszúálló, hanem a nép hitben már régóta pánikolt vadállat. Minden a farkasokkal kezdődött. A görög király, Lycaon nevére utal a lycantrópia betegség elnevezése is. Zeusz nak nem volt ínyére, hogy Lycaon újszü löttekkel mutatott be véráldozatot, ezért büntetésből tíz évre farkassá változtatta a királyt. A farkas, amelyet kezdetben bátor és legyőzhetetlen ragadozóként tiszteltek és viseltek (gyakran bújtatták farkasbőrbe az arra méltó ifjú harcosokat), fokozatosan elvesztette isteni státuszát, és embert-álla-tot egyaránt letámadó fenevaddá vedlett. Az emberiség ösztönszerűen irtózik a félelmetes, nagytestű állatoktól. Az átalakulás nemcsak a farkasokra koncentrálódik. Oroszlánok, tigri sek, krokodilok megszeppent hada szenved az ember-állat keveredés sokak számára visszataszító bűnétől. A magányos farkasként küzdő, kardju kat vérben tisztító vikingek óta talány, hogy kik ezek a titokzatos fenevadak. Mint oly sok más hiedelem, a farkasember lét is a gyanakvó vallási elit kimeríthetetlen tárhá-zának céltáblája. Farkasnak öltözött gonosz  szellemek, elmezavarodott gyerekgyilko sok, Lucifer sötét lelkű cimborái - morfon-dírozott a régi idők babonás embere, hitelt adva a farkasemberekről szóló mendemon-dáknak. Az inkvizíció begőzölt ítélőbíráinak pont kapóra jönnek: boszorkány és vám-pírperek áldozatainak sikolyaitól hangosak a tömlöcök, démonseregekkel lepaktáló, ártatlan eretnekek égett húsának pernyéje borítja Európát. Boszorkányok tu c a t j a i s z á g u l d o z - n a k f a r k a s h á t o n , c s a k h o g y m i n é l előbb eladhassák lelkük üdvösségét. Az ördöggel kötött alku ajándéka a farkassá változás képessége, amiért az evilági bün-tetők szerint azonnali kerékbe törés, lefe jezés és máglyaha lál dukál. A leghíresebb per áldozata, a kölni Peter Stumb hasonlóképpen jár pórul. Stumbot gyerekevéssel vádolják, mert állí-tólag a zsenge ifjak húsa ízletesebb, mint a rohamosan vénülő, idősebb korosztályé. Európaszerte megállás nélkül ácsolják a máglyákat. Márpedig farkasemberek nincsenek, csak varázslók által megbabonázott szeren csétlenek, akik farkasnak képzelik magukat - tartják a felvilágosultabb írástudók. A farkas-lét súlyát cipelő emberek teli hold hatására (akaratuk ellenére) egy far kas erejét és fizikai tulajdonságait magukra véve kénytelenek vadászni a napi betevő falat után. A tudomány mentális beteg ségként definiálja a dolgot. Vannak, akik farkasnak képzelik magukat, testükön azonban nem hagynak látható nyomot a külső elváltozás jegyei. És vannak a szegény megharapott áldozatok: akad elég dolguk új egziszten ciájukkal. A román farkasembereknek még ennyire sem rózsás a helyzetük; az ottaniak duplán átkozottak: a számkivetettség non plus ultrái a vámpírból farkasemberré ala-kuló „prikolicsok". Az éj oltalmazó sötétjé-nek leple alatt magányosan vívódva válnak vérlénnyé. A vámpírok és farkasemberek közötti legnagyobb különbség ellenben az, hogy míg a farkasember nagyon is élő, addig a vérszopók a sírból visszajáró élőholtak. A farkasemberek - vagy a filmek által előszeretettel vér f a r k a s n a k k i k i á l - tott teremtmények - kiszűrése egyszerű, hiszen a farkason ejtett sebek az ember ré visszaváltozás után láthatóak maradnak, például szemöldö kük teljesen benövi a homlokukat. Romuluszt és Ré muszt, a Latium hét dombjára várost építő Róma alapítóit nős tényfarkas szoptatta. De ennyit a mitológi-áról, jöjjön a rideg irodalmi fikció, amely nem is annyira kitalált, hiszen Guy Endore forgatókönyvíró „A párizsi farkasember" című 1934-es regényét valós esemény, a Montparnasse-i vámpírként jegyzett Bertrand őrmester kalandjai ihlették. A hullagyalázó katona Franciaország temetőiben garázdálkodva szeretett frissi ben elhantolt tetemekkel huncutkodni, míg tőrbe nem csalták. A katonai bíróság által kiszabott egyéves büntetés letöltése után viszont örökre nyoma veszett. A könyvből készült - nem amerikai - The Werewolf of London (1935) című filmben lőnek először ezüstgolyóval ember re, vagyis, mint az kiderül, farkasemberre. Az ezüstgolyó eredete Skócia legendáihoz köthető. A Felföldön azt rebesgetik, hogy a metamorfózissal állatformájúvá változott boszorkányokat ezüstgolyóval kell kilőni. Bármily meglepő, a vászon első farkas embere szintén nőnemű antihérosz volt. A navajo varázsló lánya nőstényfarkassá vál-tozva állt bosszút a fehéreken. Tömjük el egy röpke pillanat erejéig a farkasember-időszámítás fogaskerekeit, és nagyobb adag sisakvirág-töltetet belőve (a növény a farkasemberek fokhagymája) gondoljuk át, hogy vajon Perrault vagy a mesemondó Grimm testvérek története hitelesebb a szende kislánnyal incselkedő ordas farkasról? Perrault történetében rossz véget ér a cselekmény: a szófogadatlan, jó útról letért kislányt felzabálja a gonosz farkas, míg Grimméknél sokkal véresebb, ám annál boldogabb véget ér az alvó farkasból kivá-gott rokonok története. Piroska mindenképp veszít. A fizikai erő-szaknál néha jobban fáj a lelki bántalmazás. Ha múlik a szer hatása - a farkasölő sisak 18 41.Peter Stumb élete á l a virág emberekre nézve nem mérgező, csak kábító hatású -, a szemünk előtt csak las­san tisztuló ködben feltűnnek a Gévaudan-idombok áthatolhatatlan erdeinek Canis lupusai - nyugalom, ez a farkas hivatalos latin megnevezése.
A farkas minden gonosz legfőbb meg­testesítője, a legjobb barát ellentéte, a fal­kákban kóborló, emberevő rettenet. Nem csoda, hogy a Gévaudan-i rengeteget képesek voltak három éven át rettegés­ben tartani ezek a már-már természetfeletti képességekkel felruházott állatok. 1764 és '67 között egy farkasszerű lény tizedelte a környék lakosságát, és tartotta rettegésben a helyi populációt. A Gévaudan-i Fenevad előszeretettel majszolt kiskorú lányokat, és nemigen fanyalodott az idősebb generációk rágósabb, esetleg felfegyverzett parasztjai­ra. A három év alatt hivatalosan kilencven­kilenc áldozatot szed a rémállat, minden csapda üresen kattan, minden vadászat eredménytelenül zárul.
A megszentelt puskákkal és ezüstgo­lyókkal felfegyverzett üldözők 1767 nyarán kilőnek egy hatalmas példányt a nőstényé­vel együtt, és a vérengzés amilyen gyorsan kezdődött, olyan hirtelen véget is ér.
Hogy milyen állat volt a Fenevad, kik­nek állt érdekében hosszú éveken át nem elkapniuk, erről legendává lett magyará­zatok és találgatások sokasága látott nap­világot. Christophe Gans rendező verziója szerint királyellenes összeesküvés eszköze volt a Jean-François de Monargias (Vincent Cassel) által irányított fenevad (Farkasok szövetsége). A valóságot senki sem tudja, csak találgatni lehet. Egyesek farkasokra fognák, mások idomított fenevadról mesél­nek, és vannak, akik szerint a szétmar­cangolt tetemek állapota és az áldozatok száma nem áll semmiféle összefüggésben a farkasokkal. A megfejtendő titok valahol ott lapul az Auvergne-i erdők egyik sötét zugának rejtekén.
Ha Drakulának van családja, a far­kasembernek miért ne lehetne? '44-ben lánya is születik (Cry of the Werewolf), aki rászaba­dul múzeummá alakított otthonára. Aztán persze ott vannak Gingerék Kanadából, de rájuk később még visszaté­rünk.
A farkasember-vám­pír relációt a Universal csak tovább mélyíti a filmjeiben. A harmincas évektől kezdve ugyanis a Universal számtalan alkalommal zúdítja a világra az emberbe költö­zött állatot, olyan, rossz­emlékű crossoverekben, mint például a negy­venes évek három, hullaszagot árasztó, arcátlan produkciója: A Frankenstein háza, Drakula háza és Abbott and Costello Meet Frankenstein.
Az egyetlen értékelhető kapcsolat a fil­mek között Lon Chaney Jr. alakja. Chaney még egy olyan ügyefogyott szörnyhalmozó alkotást, mint a '43-as Frankenstein és a vérfarkas is képes nézhetővé tenni. A nem túl bonyolult dramaturgiáról csupán any­nyit, hogy a visszatért Larry Talbot gyógyulni akar a személyiségét felemésztő kórból, de senki nem hisz neki. Ezért Frankenstein dok­torhoz fordul segítségért, akinek szörnyete­gét Lugosi Béla játssza. Ezeket a ma már nevetnivalóan egyszerű filmeket belengi a horror-hőskor diszkrét bája, figuráit (kivi­telezésük ellenére - azért ne feledkezzünk meg Jack Pierce kitűnő maszkjairól sem) igenis meg lehet kedvelni.
A George Waggner rendezte 1941-es Farkasemberből vált az első, szupersztárok­kal (Lon Chaney Jr., Claude Rains, Lugosi Béla) megspékelt, igazi farkassiker. Az előszeretettel emlegetett műfaj­teremtő klaszikushoz azóta is olyan rendezők nyúlnak vissza vagy említik követendő példaként, mint Terence Fisher, Erle C. Kenton vagy John Landis és Mike Nichols.
Larry Talbot (Lon Chaney Jr.) évtizedes távollét után tér haza ősei birtokára. A környéken népes cigánycsapat táborozik, farkas­ember-legendákkal rémisztget­ve a jónépet. A javasasszony fiáról kiderül, hogy nemcsak rémes akcentussal töri az angolt, hanem éjjelente farkasemberként irtja a környék lakóit, és persze mindenki kedvenc Bélája alakítja. Talbot agyon is csapja ezüstből készült, ordasfejet ábrázoló botjá­nak végével. A farkaskaland rossz véget ér, Talbotot dulakodás közben meg­harapja a teremtmény.
Végzetes átalakulása gyors, és nem éppen fájdalommentes. Éjjelente vadászni indul a Talbot-birtok körüli erdőkbe. Hiába figyelmezteti a cigányasszony és újdonsült szerelme, kötözi székhez atyja, semmi sem állíthatja meg az emberszabásúnak kinéző kreatúrát, akit végül a tulajdon apja a saját botjával ver agyon. Akár hahotázni is kezd­hetnénk - az ezüstfejű sétapálcát a sorsába belenyugvó Larry erőlteti őse kezébe.
A hangsúly a betegség mentális, lelki okait firtató lycantrópián alapul. Betegség­ként, szerencsétlen sorscsapásként állítja be a megfertőzött Talbotot, akinek környezete értetlenül áll a makkegészséges fiatal­ember testi leépülése előtt - mielőbbi racionális megoldásban reménykedve.A mindössze egyórás, mai szem-mel nézve Nickelodeon-matiné-előadásnak minősülő Farkasember Chaney Jr. árnyalt alakítása révén emelke­dik magasan az elkövetkezendő néhány év selejtes folytatásai és satnya crossover-fér­cei fölé.

Folyt. köv.
                                                                                  -Balázs Áron

Na ez ám a cikk!!!!

De ez még nem minden!!!

http://www.stop.hu/ :

Ez majdnem csoda, de legalábbis nagyon furcsa

Állítólag idegen akcentussal ébredt egy nő Új-Zélandon: a helyi nyelvi sajátosságok helyett walesi, skót és észak-londoni tájszólásban kezdett beszélni.

Bronwyn Fox harmadikgenerációs új-zélandi, és soha életében nem járt még Nagy-Britanniában. Annyira megváltozott a beszéde, hogy amikor felhívta barátait telefonon, azok lecsapták a kagylót, mert azt hitték, telefontréfa áldozatai.

A mágneses rezonanciás vizsgálat kimutatott két sérülést a nő agyának hátsó részén, és az orvosok szerint ezek állhatnak összefüggésben a tájszólásváltozással.

A nő férje nem bánja a dolgot, inkább mulatságosnak találja, mint bajnak.
"Nagyon szórakoztató, feldobja az unalmas napokat" - idézte a férfit az AFP francia hírügynökség.

A nő nincs egyedül a világon problémájával, bár elég kevés hasonló esetet jegyeztek fel eddig az orvosok, csupán pár tucatnyit.

Hát.........!!!

Oldal: Érdekes egy cikk..
~~ßella OLĐALA~~ - © 2008 - 2024 - bellababaangel.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat